Forráskezelés általában

Amikor találsz valamit (bármit), el kell róla döntened, hogy megéri-e utánamenned: fölmenni érte az olvasóterembe, kikérni a raktárból, letölteni, kifénymásolni. Ezt, a folyamat elején nehéz lesz eldönteni, mert nem lesz még rálátásod, hogy mi fontos és mi nem. Ráadásul szabályok sincsenek, mert a hagyományok, stratégiák másképp működnek tudományterületenként. Nyugi, nem te vagy az egyetlen aki belefut egy olyan napba amikor csak irreleváns forrásokat talál.

Tehát az elején érdemes mindennek utánamenni, és később szelektálni pl. szerző szerint (elismert? külföldi?), kiadás dátuma szerint (friss? régebbi?), forrástípus szerint (enciklopédia vagy tankönyv? monográfia vagy kutatáson/önálló gondolatmeneten alapuló cikk?).

Az első feladat tehát alapvető jártasságot szerezni a témádon belül.

Ez a jártasság jegyzetekben és két listában jó, ha megvalósul: egy lista, amiben fogalmak, eljárások, kulcsszavak vannak, és egy másik, amiben szerzők. E két lista alapján jöhet egy újabb kereső kör (katalógus, matarka, EDS).

Amit itt találsz, azt már érdemes alaposan dokumentálni.

A szakdolgozat tudományos jellegű mű, és te saját szövegednek is tudományos művekre hivatkozva kell elkészülnie. Ezeknek 3 fő fajtája van:

  • könyv
    ami egy témát jár körbe alaposan (ezért is hívják monográfiának, egy téma leírása), és szerzője vagy szerzői vannak
  • tanulmánykötet
    és benne tanulmányok, amiben sok szerző jár körbe 3-4 kisebb témát, és van még valaki (vagy valakik), aki szerkesztőként összeköti a sok önálló rövidebb szöveget, és a kötetnek még külön címet is ad
  • tudományos cikk
    folyóiratban jelenik meg, és míg a folyóirat maga egy irdatlan témát ölel föl, a cikk maga egy mikroszkópikusat (A folyóiratnak is van szerkesztője, még főszerkesztője is, de ők nekünk nem érdekesek.)

Ezeken túlmenően érdemes lehet megnézni a területed újságait, online oldalait is, ami egy kicsit általánosabb. Hivatkozhatsz ezekre is de ne ess túlzásba! Ezekről mély következtetéseket levonni nem szabad, csupán megemlíteni őket példaként. Vagy amennyiben nem önálló az írás, a forrását megnézni és abból kiindulni.

Azért kell ezzel tisztában lenni, mert a 3-4 féle forrás, ahogy a fenti leírásból látszik, nagyon különböző dolgokban tud segíteni:

  • A könyv egy adott témát jár körbe, tehát lehet, hogy a te témáddal csak pár oldal foglalkozik.
  • Egy tanulmánykötet, ha jól sikerült összeválogatni és alapos volt a szerkesztés elképesztő kincs lehet, hiszen a legfontosabb altémákat vázolja föl, gyakran komoly gyakorlati/módszertani megoldásokkal.
  • A folyóirat cikk specifikus témát jár körbe, nagyon intenzíven – ettől viszont néha nehezen érthető és befogadható.

Viszont könnyen bele lehet nyúlni a tutiba, ha kellően leszűkíted a keresést. Minden forrásról életbevágó, hogy kijegyzeteld az ún. bibliográfiai információkat (vagyis amit beleírnál egy bibliográfiába: szerző, cím, évszám) és azt, hogy pontosan hol találtad (akár pl. emelet, polcszám, jelzet a könyvön). Sok könyv és folyóirat lesz a kezedben az elkövetkezendő napokban, ami most egyértelműnek tűnik, már két nap múlva nem lesz az.

Miközben jegyzetelsz, két dologra kell elképesztő alapossággal figyelned: egyrészről MINDIG írj oldalszámot a jegyzeteidbe, másrészről jelöld magadnak, ha valamit szó szerint, vagy átfogalmazva írsz ki. Miért is? Mert ha tudod, hogy kitől származik egy gondolat (másképp fogalmazva konkrétan a szerző szavairól van-e szó vagy a te szavaidról) és honnan (konkrétan milyen szövegből), akkor kizártad a plágium lehetőségét. Ilyenkor nyugodtan írhatod le a jegyzetelt gondolatod idézőjelek közé az első esetben, vagy idézőjelek nélkül a másodikban, de az eredeti forrást (szerző, cím, oldalszám, évszám) jelezve mind a két esetben! (bővebben a plágiumról).